Névadónk
1877-ben született Pozsonyban. 1894-ben lett a budapesti Zeneakadémia növendéke, ahol zongorát Thomán Istvánnál, zeneszerzést Koessler Jánosnál tanult. 1897-ben Zrínyi nyitánya elnyerte a Millenniumi díjat. A következő évben 
megkezdte koncertező pályafutását, és két világrész ünnepelt zongoraművésze lett. 1899-ben e-moll zongoraversenyével Bülow-díjat nyert. 1905-15-ig a berlini Zeneművészeti Főiskolán tanított, 1919-ben a budapesti Zeneakadémia társ-igazgatója, 1934-ben főigazgatója lett. 1919-től 1944-ig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának vezető karnagya volt. A második világháború idején elhagyta Magyarországot, 1948-ban az Egyesült Államokban telepedett le, élete utolsó éveiben a Florida State College-ban tanított. New Yorkban halt meg, nyolcvanhárom éves korában (1960).
Dohnányi zeneszerzői tevékenysége a német későromantika, elsősorban Brahms hatása nyomán alakult ki. Kortársainak népzenei érdeklődése az ő kozmopolita tájékozódású művészetét nem érintette, de távol maradt a század egyéb irányú törekvéseitől is: artisztikus és finom lírájú művei ily módon elszigetelődtek a kor különféle áramlataitól.
