Olasz Kultúrintézet

2010-10-09 19:30:00

Műsor

 Mozart: C-dúr (Jupiter) szimfónia K551

Bernstein: Chichester Psalms 

Schubert: VII. szimfónia

 

Közremûködik:

Bálint Mátyás - fiúszoprán, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola tanulója
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó)

Vezényel: Hollerung Gábor

 

Zenekarunk évadnyitó hangversenyét a zenetörténet egyik legnagyobb géniuszának szimfóniájával nyitjuk meg. A Jupiter szimfónia a szimfonikus zene egyik csodája, különösen a finálénak köszönhetõen, amelyben a mester polifón szelleme lefegyverzõ erõvel mutatkozik meg, amikor is egy jelentéktelen zenei anyagból hatalmas építményt hoz létre – így nyilatkozott Csajkovszkij a zenetörtént egyik legnagyszerûbb szimfóniájáról. A szerzõ mindössze 2 hetet szánt a mû megírására, ennek ellenére egyfajta szimfonikus testamentum a Mozart-életmûben. A Jupiter-szimfónia a mûjegyzékekben ezzel az alcímmel szerepel: „Szimfónia zárófúgával”. Valóban nem mindennapi finálé-megoldás ez, a XVIII. század nyolcvanas éveiben, amikor a fúga mesterét rég elfeledték már! A Jupiter-finálé azzal a négyhangú, gregorián-eredetû témával kezdõdik, amit „mozarti névjegy”-nek szoktunk nevezni, és ez az egyszerû dallam teljesedik ki egy négyesfúgához hasonlóan.

A hangversenyen elhangzó második mû a huszadik századba röpíti a hallgatót. Bernstein Chichester Psalms címû mûve 1965-ben íródott a chichesteri Southern Cathedral Festivals alkalmából, a bemutatóra mégis a new yorki Philharmonic Hallban került sor, a szerzõ vezénylete alatt. Bernstein számos helyen saját, West Side Story címû mûvére támaszkodott, amelyben eredetileg egy amerikai-zsidó banda is helyt kapott volna, valamint a soha be nem fejezett mûvébõl, The Skin of our Teeth is merített. A zsoltárok Bernstein két héber nyelvû mûvének egyike, melyet közvetlenül a szintén héber III. (Kaddish) szimfóniáját követõen írt. A mû - rövidsége ellenére - minden elõadót próbakõ elé állít, pl. a tenor szólam számára írott rész a legnehezebbek közé számít. Nehézsége ellenére a mûvet gyakran játsszák anglikán templomokban.

A hangverseny befejezõ számával visszatérünk a klasszikusokhoz: a mind terjedelmében, mind jelentõségében méltán nagynak nevezhetõ VII. szimfónia Schubert életmûvének ragyogó betetõzése. A mûvet a Bécsi Zenebarátok Társaságához nyújtotta be, ahol azonban túlságosan hosszúnak és nehéznek találták, és nem fogadták el elõadásra. A zeneszerzõ életében nem is szólalt meg ez a darab, és csak a véletlennek köszönhetjük, hogy egyáltalán reánk maradt: egy évtizeddel Schubert halála után fedezte fel a kéziratos partitúrát Robert Schumann, aki bécsi látogatása alkalmával Schubert fivérét is felkereste. Õ volt az, aki a remekmûre a világ figyelmét felhívta, lelkes méltatásában elemezve nagyszerûségét. A szimfónia bemutatásának érdeme Mendelssohné, aki 1839-ben adta elõ a lipcsei Gewandhaus zenekarral.