Zeneakadémia

2016-04-25 19:30:00 Budapest, Liszt F. tér 8. 1068

Műsor

Hegedűs Endre és a
Budafoki Dohnányi Zenekar hangversenye

 

Hangversenyünk felütése Beethoven: Egmont-nyitánya. Goethe egy XVI. századi németalföldi gróf, Lamoral egmont hősi történetét dolgozta fel, aki szembeszáll a népét elnyomó II. Fülöp spanyol királlyal, amiért lefejezik. Beethoven a bécsi császári színház felkérésére komponált kísérőzenét a drámához, melynek legismertebb és legerőteljesebb része a nyitány. A fájdalmas dallamokkal indító, majd az igazságért való harcot és a hős halálát kifejező
részek után elemi erővel tör elő a szabadság halhatatlan eszméje.
A c-moll koncert Beethoven öt zongoraversenye közül időrendben a harmadik. 1803 áprilisában hangzott el először nyilvánosan a bécsi Theater an der Wienben, a komponista szólójával, a saját maga által szervezett szerzői estje keretében. A zongoraverseny első vázlatait Beethoven már 1797/98-ban papírra vetette, a mű legnagyobb részét azonban valószínűleg a bemutató évében, 1803-ban komponálta meg, abban az évben, amikor állítólag ezt mondta: „Nem vagyok megelégedve az eddigi műveimmel. Mostantól új útra térek.” A zenemű sajátosan kétarcú darab: tételeinek felépítése a Mozarttól örökölt
klasszikus modellt követi, s egyetlen elemzője sem mulasztja el felhívni a figyelmet a Mozart K. 491-es c-moll koncertjével való konkrét hasonlóságokra, mint amilyen például rögtön az 1. tétel unisono témakezdete – ám a formai keretek kitöltése, a zenei anyag karaktere és a zenei folyamat szerveződése már az új utat sejteti. ez a komponista egyetlen moll-versenyműve, amely sok szálon kötődik ezidőtájt keletkezett más c-moll műveihez (például a „Pathétique” szonátához és több kamaradarabhoz), s az 1. tétel kérlelhetetlenül zord főtémájában, illetve
patetikus, hősi hangvételében többen a Coriolan-nyitány, illetve az V. szimfónia előképét látják.
„Ki kell irtani belőle a banalitásokat és játszhatóvá kell tenni néhány lejátszhatatlan részt” – ezzel a lesújtó kritikával adta vissza a komponistának a b-moll zongoraverseny partitúráját a híres pianista, Nyikolaj Rubinstein. Csajkovszkijt mélyen bántotta muzsikus-társa és barátja vélekedése. Nem fogadta meg a tanácsot. Inkább törölte a Rubinsteinnek szóló
ajánlást, s Hans von Bülow nevét írta a címlap megfelelő soraiba. Bülow 1874-ben Oroszországban turnézott, Csajkovszkij ekkor kötött vele barátságot. Megmutatta neki új művét, s Bülow (bár szintén nehéznek találta) vállalkozott rá, hogy bemutassa.
A bostoni, óriási sikert hozó premier (1875) után németországi városokban is eljátszotta, hatalmas lelkesedést keltve; majd a darab elindult világhódító útjára. Végül Nyikolaj Rubinstein belátta, hogy tévedett. Párizsban már ő játszotta el a zongoraszólamot,
s hajolt meg büszkén a lelkesedéstől tomboló közönség előtt.