Olasz Kultúrintézet

2010-12-03 19:30:00

Műsor

 Berlioz: Római karnevál

Jereb Ervin: Trombitaverseny

Rimszkij-Korszakov: Seherezádé

Közremûködik:
Geiger György – trombita 

 

Vezényel: Yeruham Sharovsky

 

 

A ma esti hangverseny nyitányaként Berlioz Római karnevál címû, 1844-ben komponált mûvét hallhatják. A darab, mely eredetileg a Benvenuto Cellini közzenéje volt, felidézi az opera karneváli jelenetét és elsõ felvonásának szerelmi kettõsét. A nyitány – a modern zenekari hangzás ragyogó példája – egyike Berlioz egyik legegységesebb, mûvészi törekvéseiben legsikerültebb kompozícióinak.
A nyitányt követõen az orosz zene egyik remeke, Rimsky-Korsakov Seherezádéja csendül fel. A dús Kelet minden kifejezésbeli pompáját, színeinek gazdagságát híven visszaadó alkotás koncertáló hegedûszólót állít a hangszerek pompás együttesének élére. A partitúra elején Rimszkij-Korszakov közli a keretes elbeszélés ismert programját. Ezt rövid bevezetés jelzi a zenében, majd felcsendül a elsõ tétel, amelyben Seherezade a tengerész Szindbádról mesél Sahriár szultánnak. A második tétel Kalender herceg vidám csínytevéseirõl szól, oly szellemesen, hogy Seherezádénak sikerül nevetésre bírnia a szultánt. Következõ meséje az ifjú hercegrõl és az ifjú hercegnõrõl gyermeki álmok tarka mesevilágába visz. Az utolsó éjszakán egy bagdadi ünneprõl mesél, a tengerrõl és a mágneses hegynek ütközõ, elpusztuló hajóról. A tragikus történet hallgatása együttérzésre és belátásra bírja a szultánt, aki eláll attól a szándékától, hogy megöleti Seherezadét.
A hangverseny zárószáma, Jereb Ervin egytételes, könnyedebb hangvételû Trombitaversenye, Geiger György elõadásában csendül fel. A kevés tematikus anyagot tartalmazó tétel szakaszos felépítésû, a visszatérõ elemek biztosítják benne a koherenciát. Alapgesztusa a kvart: kvart-tornyok akkordikusan és kvartok egymásutánja a dallamokban – ez is a szervesség érzetét erõsíti. A kísérõ szólamok gyakran elõimitálják a szólista dallamát, a témafejek általában imitációs feldolgozásra is alkalmasak. A mû hangkészlete a Bartók-zenébõl ismerõs 1:2 modellskálán alapul. A változatosságról pregnáns hangszínekkel és erõteljes fokozásokkal gondoskodik a szerzõ. A beékelt lassú szakaszok után hatásos a mindig valami újdonsággal szolgáló gyors, a darab végén szinte polka-jelleget öltõ szakasz után a ländler-karakterû anyag, amely a szólista kreativitására is számít, improvizatív játék-lehetõséget kínálva neki.