Klauzál Gábor Budafok–Tétényi Mûvelõdési Központ

2010-10-01 19:00:00

Műsor

 Beethoven: C-dúr (Kismartoni) mise

Daniella Lugassy - szoprán
Megyesi Schwartz Luca - alt
Szappanos Tibor - tenor
Cser Péter - basszus

Beethoven: III. (Eroica) szimfónia

 Közremûködik: 
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Balassa Ildikó)

 

Vezényel: Hollerung Gábor

 

A mai hangversenyen Beethoven két "kultikus" mûvét hallhatják. A szerzõ 1807 márciusában kezdte el, s augusztusban fejezte be a C-dúr mise komponálását. A mise megírásával Esterházy Miklós bízta meg, aki felesége névnapjára szánta a mûvet, amelyet az eisenstadt-i Esterházy-birtokon mutattak be 1807. szeptember 13-án (innen a "Kismartoni" melléknév). Egy elbeszélés szerint Beethoven úgy beszélt a C-dúr misérõl, hogy abban "mindent megírtam, amit szavakkal nem lehet elmondani."
Még a Kismartoni mise elõtt, 1803-ban, mintegy fél év alatt írta Beethoven a III. szimfóniát, a mû bemutatójára azonban csak két évvel késõbb került sor, mivel közben a Fidelio premierje és nyomdai elõkészítése foglalta le a zeneköltõt.
A szimfónia megírására köztudomásúan Napóleon személyisége ihlette Beethovent. 1798-ban a zeneszerzõ megismerkedett a Bécsben tartózkodó Bernadotte tábornokkal (a késõbbi svéd királlyal, akkor még Napoleon tábornokával), aki már akkor rábeszélte, írjon egy zenemûvet Bonaparte konzul dicsõítésére. Beethoven maga is sokra tartotta Bonapartét, akiben a szabadság eszméjének megtestesítõjét látta. Harmadik szimfóniájában egy kiemelkedõ egyéniség jellemét rajzolta meg, és a mûvet Bonapartéról nevezte el. Idõközben azonban a történelem is tovább írta a maga szimfóniáját, és ez nem kevesebb meglepetést tartogatott az emberiség számára, mint Beethoven új mûve: Bonaparte császár lett! Mikor Beethovennek az eseményt hírül vitték, keserû szavakkal adott kifejezést csalódásának, és eltépte a partitúra címlapját, amelyen Bonaparte neve állott. A mû 1806-ban megjelent elsõ kiadásának címlapja már így szólt: „Sinfonia eroica… composta per festeggiare il sovvenire di un grand'Uomo…” (Hõsi szimfónia… egy nagy ember emlékének megünneplésére…) Tegyük hozzá mindehhez, hogy Beethoven haragja utóbb megenyhült Napóleon iránt, és bukását õszintén sajnálta. Mikor haláláról 1821-ben értesült, állítólag ezt mondta: „Tizenhét esztendõvel ezelõtt megírtam már a zenét, amely erre a szomorú eseményre illik.” A szimfónia címlapját letépte, a mû azonban megmaradt annak, aminek alkotója szánta; benne egy hõs – vagy ha úgy tetszik: A Hõs – küzdelme, bukása és megdicsõülése tárul a hallgató elé.