Klauzál Gábor Budafok–Tétényi Mûvelõdési Központ

2010-11-19 19:00:00

Műsor

Orbán: I. szerenád

Haydn: C-dúr csellóverseny

Schumann: II. szimfónia

Közremûködik:
 Szabó Ildikó – cselló 

Vezényel: Vashegyi György

 

Haydn: C-dúr csellóverseny
Haydn C-dúr gordonkaversenyének keletkezési körülményei bizonytalanok. A mû 1762 és 1765 között születhetett, és a szerzõ barátjának, az Esterházy Zenekar elsõ csellistájának, Joseph Weigl-nek ajánlotta. A mû létezésérõl lehetett ugyan tudni (Haydn a versenymû témáját saját készítésû mûjegyzékébe, az ún. Entwurf katalógusba feljegyezte), de maga a mû sokáig ismeretlen maradt és elveszettnek hitték. A darab egy kópiáját Prágában találták meg 1961-ben. A szólista kíséretét mindössze vonósok, két oboa és két kürt látja el. Érdekes, hogy Haydn a zenekari szólamokba nem írt csellót, ennek az lehet az oka, hogy Weigl valószínûleg a zenekar egyetlen csellistája volt.

Ezt követõen Schumann szimfonikus alkotásainak egyik remekét, a második szimfóniát hallhatják. A mû az 1845-46-os esztendõkben született, amikor egyre nyomasztóbb tünetekkel jelentkezett a szerzõ betegsége: idegesség, kedélybetegség, álmatlanság és kínzó halálfélelem gyötörte a zeneszerzõt ezekben a hónapokban, sõt, olykor fülbántalmak, hallási zavarok, hallucinációk is. Mindezek a körülmények érthetõvé teszik a II. szimfónia alaphangulata mély pátoszát, amely pedig Schumann életmûvére általánosságban nem jellemzõ. Talán csak Beethoven Sors-szimfóniájának hatalmas elszántsága, gyõzni akarása hasonlítható e mû küzdelmet és emberfeletti erõfeszítést kifejezõ tartalmához. Ez az alkotói korszak azonban nemcsak a betegség fenyegetõ jegyeit viseli magán. Ezeket a mûveket a géniusz fényével ragyogja be egy nagyszerû felfedezés: Johann Sebastian Bach mûvészi örökének birtokbavétele. Akárcsak nagy elõdei, Mozart és Beethoven, Schumann is úgy talál rá Bach mûvészetére, hogy ezzel a maga életmûvének csúcsára érkezik el. Ez a nagy jelentõségû fordulat többek között a C-dúr szimfónián is mély nyomot hagyott.