Klauzál Gábor Budafok–Tétényi Mûvelõdési Központ

2010-12-17 19:00:00

Műsor

 Mozart: B-dúr szerenád (Gran Partita) K 361

Vivaldi: Négy évszak 

 

A mai hangverseny szerkezete némileg eltér a megszokottól: az elsõ részben a fúvós, a másodikban a vonós szekció mutatkozik be.
Mozart B-dúr szerenád tizenhárom hangszerre, avagy a „Gran Partita” a mester egyik legfontosabb, fúvós hangszerekre írott mûve. Az egész mû legcsodálatosabb része a lassú harmadik tétel (Adagio), ahol a fúvós hangszerek gazdag kifejezési lehetõségeit avatott kézzel aknázza ki a zeneszerzõ. Ez a tétel elevenedik meg Milos Forman Amadeus címû filmjében, amikor Salieri elõször találkozik személyesen Mozart személyével, akit elsõ megnyilvánulása alapján elég vulgáris figurának ítélt. A szerenád csodálatos, mennyei harmóniát árasztó zenéjét hallva azonban így elmélkedik: "Ehhez hasonlót még sohasem hallottam. Ez maga Isten hangja" A finálé sziporkázó rondója a versenymûvek fináléinak tomboló jókedvét és a mozarti vígoperák látványos zárójeleneteinek intonációját egyesíti magában.
A hangverseny második részében hallható Négy évszak a zeneirodalom egyik legnépszerûbb alkotása. Gazdag és sokrétû muzsika, amit nem lehet megunni. A concertokat a szerzõ "A harmónia és találékonyság erõpróbája" (Opus 8, egy 12 versenymûvet tartalmazó ciklus) címû kiadványában jelentette meg. Ennek elsõ négy darabját az évszakok váltakozásának, a természet körforgásának ciklikus rendje kapcsolja össze. A cím nem véletlen: az egész cikluson végigvonul Vivaldi extravagáns szerkesztési technikája. Ennek egyik jó példája a Tavasz concerto lassútétele, ahol a szólóhegedû széles ívû, szép dallama az alvó pásztort, a két hegedûszólam folyamatos mozgása a susogó faleveleket, a brácsa forte játszandó, szaggatott "vakkantásai” pedig a gazda álmát hûségesen õrzõ kutyát ábrázolják. Az egész ciklust végigkíséri a hang- és hangulatfestés, az egyes jelenetek a szerzõtõl alcímet is kaptak: Pl. az Alvó részegek, Álom, A pásztorfiú panasza.

A mû alapjául négy, valószínûleg a zeneszerzõ által írt szonett szolgált:

 
A TAVASZ (La primavera)

Itt a tavasz már, ünnepre kelve
kedves szellõcskék puhán lengedeznek,
fecskék köszöntik vígan énekelve,
források ifjan, gyorsan csergedeznek.

Fekete felhõk meg-megrengedeznek,
kék égre zordul rá-rátérdepelve,
villám hasít - és meg-megrepedeznek,
a fecskéknek megjõ friss zenére kedve.

Míg elmeséli százszor, merre, hol jár,
szellõ a rétnek, fújdogál a fákra,
jobbján ebével szendereg a bojtár,

majd sípjába fúj, s édes muzsikákra
nimfákkal táncol - s rájuk borul ott már
tündöklõ Tavasz szerelmetes sátra.


A NYÁR (L'estate)

Kemény a Nap, suhog a fényes ostor,
Tikkad a nyáj, az ember, ég a cserje,
csak a kakuk szól újra-újra olykor,
s felelget néki, visszabúg a gerle.

Még lágy a szellõ, ám a tájban ott forr
a vad vihar már, jõ, hogy leteperje,
riad a bojtár, lila már a dombsor:
kerekedik már: egyszeribe' ver le

szanaszét mindent, fut a bojtár, baj van!
nyilall a villám, nagy a dörgés, rához
legyet, dongót is, rettenetes rajban.

Sejtette õ ezt: Fergeteg kiáltoz -
és a jégesõ, a kopogós morajban,
mint fürge hóhér, úgy csap a kalászhoz.


AZ ÕSZ (L'autunno)

Paraszt ünnepli tánccal, cimbalommal
vidám szüretjét - és nyakalva cifra
kedvébe' Bacchus kelyhét, bizalommal
ki-ki magát már asztal alá issza.

Áll a szüret még, dallal, vigalommal,
kedves az ég is, barátságos, tiszta -
majd a vad nyárnak ki-ki nyugalommal
álom-adóját adogatja vissza.

De a vadász kél, kerekedik reggel,
megfújja kürtjét, kutyáit hivatja -
fut a vad, szorítsd, rajta, ne ereszd el!

S a nagy lármától végre megriadva
- el is találták, ûzik is sereggel! -
lankad a vad már, páráját kiadja.


A TÉL (L'inverno)

Küszködni, fázva, csikorgó havakkal,
csikaró, fájó, rettenetes szélben,
topogni sûrûn, meg ne fagyj a télben,
jeges világban, vicsorgó fogakkal.

Húzódni tûzhöz, terített, víg asztal
mellé, míg ott künn csak úgy szakad, délben -
majd síkos úton, jaj, elesõfélben
továbbhaladni, mindig egy arasszal:

vigyázz, megcsúszol! Lábad nem szaladhat:
No, kelj fel, indulj - hanem aztán jó kis
roppanás: jég volt, beszakadt alattad!

Sirokkó, bóra, ezerféle kófic
rohama csap rád zúgó szél-hadaknak -
ilyen a tél hát, de van benne jó is...


(Rónai Mihály fordítása)
 

  Ezekkel a sorokkal és a csodás zenével kívánunk minden kedves hallgatónknak békés karácsonyi ünnepeket!