MTA Budavári Díszterem

2016-05-05 19:30:00 1014 Budapest, Országház u. 30.

Műsor

 

Malcolm Bilson zongoraestje

 
A Budavári Önkormányzat által vásárolt Graf fortepiano avató koncertje

Beethoven: d-moll szonáta, Opus 31/2
Beethoven: E-dúr szonáta, Opus 109
* * *
Schubert: D-dúr szonáta, D. 85
Chopin: C-dúr mazurka op. 24/2.
Chopin: cisz-moll mazurka op. 63/3
Chopin: cisz-moll keringő op. 64/2
              Chopin: Asz -dúr keringő op. 31/1
 
 

JEGYVÁSÁRLÁS ITT!


A Beethoven Budán Fesztivál együttműködő partnere a Budafoki Dohnányi Zenekar

Hogy pontosan mi volt Ludwig van Beethoven várszínházi koncertjének műsora, azt nem tudjuk (bár kürtre és zongorára komponált szonátája minden bizonnyal
elhangzott), de hogy nagy hatással volt a publikumra, azt a korabeli sajtó is megírta, hiszen például a Magyar Kurír szerint „egy Beethoven nevű híres
muzsikus a’ Forte Pianon való mesterséges jádzása által mindeneknek magára vonta a figyelmetességét”.
Ezt a hangszert, a fortepianót ezúttal egyik legszakavatottabb mestere, a New York állambeli ithacai Cornell Egyetem professzora, Malcolm Bilson szólaltatja
meg, aki tulajdonképpen 34 évesen, 1969-ben találkozott először ezzel a hangszerrel, amely mellett végül egy életre elkötelezte magát. Bilson, aki lemezre vette már Mozart és Schubert összes zongoraszonátáját, valamint
Sir John Eliot Gardiner vezényletével rögzítette Mozart zongoraversenyeit, koncertjén Beethoven, Schubert és Chopin művei közül válogat a Budavári
Önkormányzat által erre az alkalomra készíttetett Graf fortepiano kópián.
Conrad Graf (1782–1851), aki 1824-től a „császári és királyi udvari fortepiano készítô” címet tudhatta magáénak, Riedlingenben született és 1799-ben asztalosként érkezett Bécsbe. Később egy zongorakészítőnél dolgozott, akinek halála után 1804-ben átvette műhelyét. 1820-ban fortepianóit már a legnagyszerűbb és legismertebb hangszerekként tartották számon Bécsben és az egész
Monarchiában. Graf nemcsak a császári udvar számára szállított hangszereket, hanem 1825-ben Ludwig van Beethoven számára is készített egy fortepianót. A koncerten bemutatkozó, Paul McNulty csehországi mûhelyéből származó hangszer a Graf opus 318 másolata, amely a jelentősebb fortepiano modellek közül – mint
amilyen a Stein, Walter, a Walter & Sohn – az egyik legkésôbbi (1819 körül került a piacra), és leginkább hasonlít a mai zongorához, hiszen már térdfogantyúk
helyett lábpedál biztosítja a hangok zengetését, és méretében, valamint hangterjedelmében is jobban illik a romantikus repertoárhoz.
Malcolm Bilson két emblematikus Beethoven-szonátát tűz műsorra: a Viharként is emlegetett d-mollt, amely ragadványnevet a komponista famulusának,
Anton Schindlernek köszönhetjük, aki szerint Beethovent Shakespeare színműve ihlette meg, valamint az utolsó szonáták közül az op. 109-es E-dúrt, amelyet
1820-ban komponált Beethoven Maximiliane Brentanónak, nem sokkal a Hammerklavier szonáta után egy jóval rövidebb, ám annál bensőségesebb művet alkotva.
Öt évvel később született Schubert D-dúr szonátája (D. 850), amely a „Gasteiner” nevet is viseli, mivel a fürdővárosban, Bad Gasteinban írta szerzője.
Ez volt a második olyan szonáta, amely még Schubert életében megjelent. Bilson koncertjét táncokkal zárja:
Frédéric Chopin két legnépszerűbb műfajából, a lengyel mazurkák, valamint a keringők közül hallhatunk kettőt-kettőt.