Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
2011-05-02 19:30:00Műsor
Rossini Olasz nõ Algírban címû operáját Velencében,
a San Benedetto színházban mutatták be,
1813-ban. Itt a fokozást már a lassú bevezetés során
alkalmazza Rossini, majd a gyors tételben nagyobb
formai egységre törekedve csipke-finom és
elragadóan szellemes zenei anyagába nagyszabású
crescendót épít, jóval szervesebben és egységesebben,
mint korábbi nyitányainál. Hangszerelése is áttörtebbé
válik; a zenekar egyes hangszerei olykor
rövid szólókkal szerepelnek. A befejezés itt is a ragyogó
C-dúr hangzás harsogó diadalát zengi.
Mozart 1778-ban, Párizsban ismerkedett meg Johann
Samuel Schröter op. 3-as zongoraversenyével,
ahol a zongorát nem egy zenekar, hanem egy vonósnégyes
kísérte. További Schröter alkotásokat is
megismerve Mozartot annyira elbûvölte a szerzõ
mûveinek szépsége, hogy egyes darabjaihoz még
kadenciát is írt. Hogy az 1782-83-as években, amikor
Mozart megírta elsõ három "bécsi" zongoraversenyét
(K 413 F-dúr, K 414 A-dúr, K 415 Cdúr),
a schröteri ideált követte-e, nem tudni; mindenesetre
e három versenymûben kétféle lehetõséget
kínál a darabok bemutatására: vonósnégyessel,
illetve vonószenekarral. A sorozat harmadik és egyben
legtündöklõbb, mégis leghagyományosabb darabja,
a ma este hallható C-dúr zongoraverseny
esetében még trombiták és timpani is társul az elõadói
apparátushoz, bár önálló szerephez nem igazán
jutnak a versenymûben. E három darabjával
Mozart végre eltalálta a bécsiek ízlését: „a koncertek
a nehéz és a könnyû határán mozognak; helyenként csak a
zeneértõk számára követhetõek, ám a zeneileg kevésbé kimûveltek
is szeretni fogják, anélkül, hogy tudnák, miért...“
– írta Mozart édesapjának 1783-ban. A ma este felhangzó
C-dúr zongoraversenyt, melynek utolsó, játékos
tételében már Papageno 6/8-os témáját is elõrevetíti
a szerzõ, Kocsis Zoltán elõadásában és vezényletével
hallhatják.
Rachmaninov II. szimfóniája, az elsõ tétel egy
részének kivételével, Drezdában keletkezett. Rachmaninov családjával együtt költözött ide 1906 novemberében.
Így távolról szemlélhette a zûrzavaros
orosz belpolitikai helyzetet, és itt végre megszabadult
megterhelõ, energiáit felemésztõ opera-karmesteri
feladataitól is. A család kényelmes lakást bérelt,
és Rachmaninov ideje legnagyobb részét végre
a komponálásnak szentelhette.
A bemutató mindkét helyszínén a szerzõ vezényelt,
a mû szép sikert aratott, bár az elõadás korántsem
volt tökéletes. Rachmaninov a saját maga által elõírt
tempóknál némileg lassabban vezényelt, és ragaszkodott
az elsõ tétel expozíciójának megismétléséhez.
Így a darab elõadása több mint egy óráig
tartott. Évekkel késõbb a szerzõ, praktikus szempontok
által vezérelve, de korántsem jókedvében,
megrövidítette a mûvet, de szerencsére ez a változat
nem gyökeresedett meg a repertoárban. Ami
pedig az ismétlést illeti, napjaink karmesterei általában
eltekintenek tõle.