Klauzál Gábor Budafok–Tétényi Mûvelõdési Központ

2011-04-02 11:00:00

Műsor

 Saint-Saëns: Állatok farsangja

 

Elõad és vezényel: Hollerung Gábor

 

 

 
1. Bevezetés és az oroszlán királyi indulója
2. Tyúkok és kakasok
3. Vadszamarak
4. Teknõsbékák
5. Az elefánt
6. Kenguruk
7. Akvárium
8. Hosszúfülûek
9. Kakukk az erdõ mélyén
10. Madárház
11. Zongoristák
12. Kövületek
13. A hattyú
14. Finale
 

A kamarazenekarra és két zongorára írt humoros fantáziát Saint-Saëns farsangi meglepetésnek szánta. A mû kétszeres karikatúra: az egyes tételekben megjelenített állatfajták inkább emberi karakterek, tulajdonságok, viselkedések görbe tükrei. Másfelõl a darab egyértelmûen a mûvészet paródiája is. A szerzõ korára a tradíció sok szempontból kétértelmûvé vált: ahogy korábban a zenetörténetben gyakori volt egy-egy dallam elterjedtsége, sõt, számos komponista mûveiben való felbukkanása (mely természetes megnyilvánulása volt egy adott kor közös nyelvének), úgy a múlt század végére egy-egy dallam, mûrészlet közhellyé vált, és az eredeti funkciójától teljesen független, önálló életet kezdett élni. Saint-Saëns e mûvében a hihetetlenül népszerûvé vált, úton-útfélen idézett melódiákat az eredeti értelmükkel éppen ellentétesen, helyenként szándékosan torzított formában idézi. Így például a teknõsbékák Offenbach: Orfeusz az alvilágban címû operettjének híres kánkánjára vánszorognak; az Elefánt vaskos nagybõgõ-szólójában az éteri Szilfek tánca csendül fel Berlioz: Faust elkárhozása címû mûvébõl; a Kövületekben a korszak egyik legnépszerûbb dallamát, az addigra az énekesek által már a végletekig kifacsart Rosina áriát idézi Rossini Sevillai borbélyából. Némileg illetlen, maró gúnnyal az állatfajták között zongoristák is felbukkannak, a korszak nagy virtuózait utolérni akaró, életük nagyobb részét skálázásnak szentelõk kifigurázásaként.