Zeneakadémia

2014-11-01 19:30:00 1061 Budapest Liszt F. tér 8.

Műsor

Mozart: D-dúr (Koronázási) zongoraverseny KV 537

 

Rossini: Stabat Mater

 

Közreműködik:

 

Fülei Balázs - zongora

 

Cecilia Lloyd - szoprán

 

Wiedemann Bernadett - alt

 

László Boldizsár - tenor

 

 

 

Cser Krisztián - basszus

 

Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: T?ri Csaba)

 

Vezényel: Hollerung Gábor

 

 

 A hangverseny első részében Mozart D-dúr zongoraversenyét hallhatják. A mű a köztudatban mint,,koronázási zongoraverseny" él; Mozart ugyanis 1790 októberében Frankfurtban, a koronázási ünnepségek alkalmával játszotta. A versenyműmaz 1784-86-os évek zongoraverseny-sorozatával tart szoros rokonságot. Talán csak a zongoraszerűség nyilatkozik meg fokozottabb mértékben ebben a versenyműben, amelynek mindjárt legelső témáját ebben a szellemben mintázta a zeneszerző. Az első tétel kidolgozása során mintegy kompendiumát adja Mozart mindannak, amit a szólóhangszer ebben a műfajban elért, s maximumát annak, amit a korabeli zongoratechnika nevében megkövetelhetett. A lassú tétel - bár típusával több alkalommal találkoztunk már Mozart Andantéi során - ismét egyedülállónak hat a maga nemében, kristályos nyugalmával, nemességével: olyan, mint egy tiszta vizű, mozdulatlan tó. Ugyancsak kifejezetten zongorára termett a záró rondó témája, de ennek a tételnek megformálásába és kivitelezésébe olyan gondos művészi munkát fektetett a komponista, amely nemcsak a koronázás ünnepi aktusához, de a maga érett korszakának színvonalához is minden tekintetben méltó lehetett. A versenymű a mai estén Fülei Balázs előadásában, a művész saját kadenciájával hangzik el.

Az est második felében felhangzó zenemű Stabat Mater az egyik legtöbbet megzenésített téma a zeneirodalomban. A Jacopone da Todi versére írt szöveget olyan elődök zenésítették meg, mint Pergolesi, Palestrina, Scarlatti, Vivaldi, vagy a későbbiekben Dvorák, Verdi, a magyar zeneirodalomban pedig Karai József vagy Csemiczky Miklós. Rossini tollából egy igazi teátrális mű keletkezett, melyet leginkább a Verdi leghíresebb operájának nevezett Requiemhez hasonlítható ilyen tekintetben. Bár oratorikus műről beszélünk, a mű tele van színpadias, operai gesztusokkal, operaáriákkal.