Zeneakadémia

2015-05-02 19:30:00 1061 Budapest Liszt F. tér 8.

Műsor

Max Reger: Négy szimfonikus költemény Arnold Böcklin nyomán

Dohnányi: Konzertstück gordonkára és zenekarra

Elgar: Enigma-variációk


Gavriel Lipkind - cselló

Vezényel: Klaus Arp


 

A Dohnányi bérlet májusi koncertjén a német Klaus Arp dirigálja a Dohnányi Zenekart és Gavriel Lipkind izraeli csellóművészt. Arp gyermekkora óta számos hangszeren játszott már, a csembalótól kezdve a bőgőn és kürtön át a klarinétig, a szitárról nem is beszélve. A világ számos operaházában és koncerttermében megfordult mester nagy szeretettel működik együtt fiatal zenekarokkal, zenészekkel.
Közéjük tartozik a tel avivi születésű „üstökös” Gavriel Lipkind, aki fiatal kora ellenére már muzsikált együtt többek között a Concertgebouw, a Berlini Filharmonikusok muzsikusaival, és olyan mesterekkel, mint Zubin Mehta, Yehudi Menuhin vagy Mstislav Rostropovich.
Max Reger nem mondható az igazi Romantika zeneszerzőjének, de a művészetek és irodalom iránti szeretete mégis ide helyezi őt. A „Négy szimfonikus költemény Arnold Böcklin nyomán” Böcklin svájci festő négy festménye alapján született, melyeken kerúbok által kilesett hegedülő remete, úszkáló pocakos kentaurok és ezt mérsékelt lelkesedéssel fogadó sellők, a Halál Szigete, és tivornyázó rómaiak láthatók. A piktor fantasztikum és morbid ihlette képeit az orgonakompozícióiról elhíresült Reger festi újra, ezúttal hangszínekkel.
 
A koncerten felhangzó Dohnányi-mű egyes feltételezések szerint búcsú édesapjától, Dohnányi Frigyestől, aki 1909-ben hosszú szenvedés után hunyt
el. A darab tonalitása – D-F – is erre enged következtetni. A szerző életében meghatározó szerepet játszó édesapa gondoskodó szeretete mellett a korholó
szigor is jelen volt, az apa és fia közötti feszültségeket vélhetjük felfedezni a zenében, ahol a cselló recitativójában a fiú kétségbeesését és negatív érzéseit érezhetjük a főtéma által képviselt melegség, a szeretetteljes kapcsolat mellett.

Elgar Enigma-variációi hozták meg a szerző számára az áhított megbecsülést és ismertséget hazájában és világszerte. A mű főtémája egy fáradságos nap után egy szivarra gyújtva született a zongora mellett. A szerző felesége, Clara buzdítására készültek el aztán a variációk, melyeket barátai ihlettek. A cím „Enigma” talányt, rejtélyt jelent, amit sosem magyarázott meg a szerző felettébb felboszszantva
ezzel a kritikusokat. A barátok – a feleség, egy építész, egy kritikus, zenészek, és még egy kutya is – annál inkább szórakoztatónak találták és egymást kérdezgették, vajon a másik egy variáció-e avagy maga a téma. A leghíresebb, kilencedik variációt a „Nimród”-ot egy Jaeger nevű jóbarát ihlette, aki depressziós időszakaiban segítette a szerzőt,mely zene egy nyáresti beszélgetést idéz.