BMC

2015-02-06 19:30:00 1093 Budapest, Mátyás u. 8.

Műsor

Bach: IV. (D-dúr) szvit
Albrechtsberger: Concerto trombulára és lantra 
Beethoven: I. szimfónia
 
Albin Paulus - trombula
Draskóczy Zoltán - gitár
 
Hangversenymester: Berán Gábor
 



Zenekarunk idei új bérletének következő hangversenye Johann Sebastian Bach 1725 körül komponált IV. D-dúr zenekari szvitjével kezdődik. A népszerű III. D-dúr szvit (melynek „Air”-tételét a ravatalozóktól kezdve a CSI helyszínelők sorozatig felhasználták már) és a II. h-moll szvit mellett (ennek utolsó „Badinerie”-tétele csengőhangként ért el szép sikereket) a hangverseny nyitódarabja a legkevésbé ismert a négyes sorozatból. Időrendben ez készült legkorábban és mégis ez a legizgalmasabb a négy közül. Öt tételéből az elsőt a szerző egyéb más, fent említett érdeklődők híján maga használta fel egy másik művéhez, a karácsonyra komponált „Unser Mund sei voll Lachens” kezdetű kantátához, ezt a technikát előszeretettel alkalmazta más darabjainál is.



Albrechtsberger 1736-ban született osztrák zeneszerző nevét nem gyakran olvasni koncertkalauzok lapjain, pedig 279 egyházi és közel 500 hangszeres művet komponált. Ebből a csaknem 500-ból hallunk egy igen érdekes darabot, melynek címe Concerto trombulára és lantra és amelyben Ibin Paulus és Szabó István kiváló művészek működnek közre. Első hallásra lanttal ugráló zenészek akrobataszámának tűnhet az elnevezés, de a furcsa név mögött a doromb rejtőzik. Négy versenyművet is írt a szerző erre a nem éppen szimfonikus zenekarba álmodott hangszerre, ebből háromnak a kottáját a budapesti Széchenyi Könyvtár őrzi.



Tanítványa, Beethoven I.szimfóniájával ér véget a hangverseny. Ez a mű nagyobb testvérei – III., V., IX. - által kissé elnyomva szintén nem gyakori látogatója a koncerttermeknek. Egy német zenetudós szerint a „XVIII. század instrumentális hattyúdala” utalva ezzel Mozart és Haydn érezhető hatására - utóbbi egyik témája fel is tűnik a fináléban -, illetve a későbbi, szeretetét üvöltve kifejező mesterre, akit mindannyian jól ismerünk és szeretünk. A kirobbanó energia, a gyors hangerőváltások és a kísérletezőkedv – gondoljunk csak az érdekesen elkezdődő negyedik tételre-  mind felfedezhető már.