Művészetek Palotája

2016-03-20 19:30:00 Budapest 1095 Komor Marcell u. 1.

Műsor

 Most és mindörökké

Bach: János passió


Közreműködők:
 
Rácz Rita - Mária Magdolna (szoprán)
Megyesi Schwartz Lúcia - Mária (mezzoszoprán)
Kálmán László - Evangélista (tenor)
Horváth István - Péter (tenor)
Cser Krisztián - Jézus (basszus)
Panajotis Pratsos - Pilátus (basszus)
Budapesti Akadémiai Kórustársaság (karigazgató: Tőri Csaba)
Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)

Alkotók:

Sylvie Gabor - rendező
Szendrényi Éva - díszlettervező
Árva Nóra - jelmez

Vezényel: Hollerung Gábor

 Most és mindörökké. E szavak szinte szóról szóra igazak, ha Bach-passióiról van szó, amelyekben a zeneszerző valójában az operákból és színművekből ismert drámai időtechnikát alkalmazza: a reális időt felgyorsítva az Evangélista foglalja össze az eseményeket, miközben a szinte operai dramaturgiájú jelenetek, amelyeknek a korabeli tömeget szimbolizáló énekkar a főszereplője, valós időben játszódnak. Az időt megállítva szólalnak meg a szólisták, akik az eseményeket kommentálják és a korabeli hívő érzelmeit jelenítik meg. Mindemellett pedig megjelenik a művekben az időtlenség, pontosabban a mindenkori jelen, ami a mű mindenkori hallgatóinak reflexióit mutatja be. Az így megszólaló korálok egyrészt az örökidejűséget, másrészt a legnemesebb közösségi összetartozás élményét jelenítik meg.
Az előadás a műben rejlő operai dramaturgia mentén szcenikusan kelti életre a passió történéseit. Az áriákban megszemélyesülnek a cselekmény szereplői, és a színpadon a tömeget képviselő Nyíregyházi Cantemus Kórus mellett a Budapesti Akadémiai Kórustársaság a közönség soraiban szólaltatja meg a történetet az időtlenségbe emelő korálokat.
Bach János-passiója nem véletlenül a zenetörténet egyik legnépszerűbb oratóriuma. Az előadás a műben rejlő operai dramaturgia mentén szcenikusan kelti életre a passió történéseit. A rendezés az ismert passiótörténet mellett asszociatív képekkel segíti a nézőt, hogy fantáziájának segítségével megtalálhassa az eredeti történet örök üzenetét mostani világunkban. Az áriákban megszemélyesülnek a cselekmény szereplői, a színpadon a tömeget képviselő Nyíregyházi Cantemus Kórus mellett a Budapesti Akadémiai Kórustársaság szólaltatja meg a történetet az időtlenségbe emelő korálokat. A produkció egy operaelőadás izgalmával, Bach drámai kifejezőerejének határtalan dimenzióival és a legmagasztosabb humanizmusélménnyel igyekszik megajándékozni hallgatóit.

 
Rendező: Budafoki Dohnányi Zenekar, Müpa