Universitas koncertjei
2009. október 03. szombat 19:30
Olasz Kultúrintézet
John Adams: Short Ride in a Fast Machine
Kákonyi Árpád: Goppisberger Concerto – magyarországi ősbemutató
Mendelssohn: II. szimfónia
Monostori Gábor – zongora
Miksch Adrienn – szoprán
Érsek Dóra – mezzoszoprán
Szappanos Tibor – tenor
Budapesti Akadémiai Kórustársaság
Vezényel: Hollerung Gábor
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2009. november 15. vasárnap 19:30
Olasz Kultúrintézet
Verdi: Szicíliai vecsernye – nyitány
Sárközy István: Concerto Semplice
Muszorgszkij: Egy kiállítás képei
Harsányi Elina - hegedű
Vezényel: Kesselyák Gergely
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2009. december 09. szerda 19:30
Olasz Kultúrintézet
Mahler: A fiú csodakürtje
Brahms: IV. szimfónia
Sharon Rostorf – szoprán
Massányi Viktor – bariton
Vezényel: Hollerung Gábor
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2010. január 31. vasárnap 19:30
Olasz Kultúrintézet
Haydn: B-dúr szimfónia No. 102.
Lutoslawski: Versenymű hárfára és oboára
Bizet: Szimfónia
Katerina Englichova – hárfa
Vilem Veverka – oboa
Vezényel: Marco Zambelli
Haydn 1791-1795 között két ízben járt Angliában, ahol összesen 12 szimfóniát írt. A londoni szimfóniák Haydn műfajteremtő szimfóniatermésének megkoronázását jelentik. Ezen sorozat ma este elhangzó darabja, az 1794-ben írt 102., B-dúr szimfónia Haydn egyik legkiválóbb szimfonikus műve. A szonátaforma belső feszültségére, a keretein belül kibontakoztatható drámai konfliktus lehetőségeire ebben a művében talál rá Haydn végérvényesen. A szerző tőle szokatlan, különleges hangszerelési effektusokkal él ebben a műben: pályafutása során első ízben alkalmaz szordinált trombitákat és üstdobokat. A finálé monotematikus szerkesztése a szimfóniaalkotás csúcsain járó, érett mester nagyszerű leleményéről tanúskodik. A hangverseny második műsorszáma, Lutoslawski Kettősversenye a svájci karmester Paul Sacher megrendelésére az oboista Heinz Holliger számára készült. A szerző a zenész felesége részére egy hárfa szólamot is komponált a darabhoz. A mű bemutatójára 1980-ban került sor a Collegium Musicum és Sacher előadásában. A zenemű érdekessége a zenekar összetétele: a szólóhangszereket egy ütős- és egy vonósszekció kíséri. A versenymű a cseh Englichová-Veverka duó előadásában hallható, akik egyedi játékmódjukkal szereztek világhírnevet. A hangverseny második felében Bizet egyetlen szimfóniáját hallhatják, melyet konzervatóriumi tanulmányainak idején komponált; benne a tizenhét esztendős zeneszerző nagyszerű szakmai felkészültségről és ragyogó invencióról tett tanúságot. Darabján még érezhető Mozart, Haydn, Beethoven, Rossini hatása, de meglepő módon közel áll Schubert zenéjéhez is. A lassú tétel oboán megjelenő főtémája még több ízben visszatér Bizet életművében (a Gyöngyhalászok című operában és Az arles-i lány című szvitben). De Bizet stílusának jellegzetes komponense marad a tétel keleties kódája is. A zárótétel már a Carmen csíráit hordozza magában.
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2010. február 27. szombat 19:30
Olasz Kultúrintézet
Bartók: Kossuth szimfónia
Brahms: Hegedűverseny
Dohnányi: II. szimfónia
Kokas Katalin – hegedű
Vezényel: Hollerung Gábor
A mai este nyitó száma Bartók egy igen ritkán hallható, de annál értékesebb zeneműve. 1903-ban írt művét maga Bartók nevezte szimfóniai költeménynek. E címadásból kitűnik, hogy a huszonkét esztendős zeneszerző – aki a század első éveiben nagy érdeklődéssel foglalkozott Richard Strauss műveivel – első nagyzenekari kompozícióját Strauss programzenéinek mintájára alkotta. A millenniumot követő évtized hazafias eszmélésének jegyében Bartók felbuzdulása szerencsésen találkozott kortársaiéval. Első és talán egyetlen találkozás ez a nagy zeneköltő életében, amikor a körülötte levő világgal teljes összhangban hallatja szavát, és azt meg is értik. Bartók a magyar függetlenség jelképét Kossuth alakjában látta, az ő személyén keresztül élte át a szabadságharc diadalának mámorát és szenvedte el bukását. A közönség az 1904-ben elhangzott bemutatót lelkesen fogadta, viharosan ünnepelve a magyar ruhában megjelenő zeneszerzőt. Röviddel ezután Manchesterben is előadták a Kossuth-ot. A sokat ígérő kezdet azonban nem ért meg folytatást, új életre a Magyar Rádió 1961-ben rendezett nyilvános stúdióhangversenyén kelt a mű. A szimfóniát követően Brahms Joachim József, a múlt század világhírű, magyar származású hegedűművésze számára írt versenyműve csendül fel. A Pesti Napló kritikusának óvatos-szkeptikus véleménye ez volt a műről: „...Népszerű lesz-e valaha, bajos volna eldönteni. Hogy a könnyen érthetőség, a világosság, a tetszetős elem, szóval az, a mi népszerűséget biztosít, nincs meg benne, körülbelül megállapítható...” Ennek a bírálatnak igazát ma már nem is kell vitatnunk. Brahms hegedűversenye nemcsak a virtuózok híres próbaköve, hanem a hangszer irodalmának legnagyobb becsben álló – és ebből következően egyik legtöbbet játszott – darabja is, amelyet nyugodtan tekinthetünk a legnemesebb értelemben népszerűnek. Joachim, aki Brahms bensőséges barátja volt, tevékenyen részt vett a versenymű megalkotásában, a kezdő ösztönzéstől a kivitel technikai kérdéseiben való gyakorlati állásfoglalásig. A kortársak megütköztek a versenymű zenekarának tömör hangzásán és monumentalitásán. Úgy érezték, a kíséret valósággal ellenfele a szólóhangszernek. Számos gunyoros mendemonda kelt szárnyra a második tételre vonatkozóan, ahol a legszebb dallamot nem a szólóhangszerre, hanem az oboára bízta a zeneszerző. Ez is egyik oka lett az előadóművészek idegenkedésének; csak a századforduló idején akadtak hegedűművészek, akik nem riadtak vissza a mű hírhedt előadási problémáitól, és azokat Joachim művészetéhez méltó színvonalon oldották meg. A mű első és harmadik tételéhez Joachim írt bravúros kadenciát, ez azonban olyan híven következik a mű hangulatából, olyan mértékben azonosul annak kifejezésmódjával, hogy e tekintetben is messze felülmúlja a versenyművekhez komponált kadenciák legtöbbjét. A monumentális versenymű ezúttal a fiatal hegedűművésznő, Kokas Katalin tolmácsolásában szólal meg. A hangverseny utolsó műsorszáma a zenekar névadója, Dohnányi Ernő egyik utolsó zeneműve. A szimfónia azokban az években született, amikor a szerző a német, majd a szovjet megszállást követően kénytelen volt elhagyni az országot. A szimfónia a klasszikus négy tételes hagyományt követi: az első tételt egy militáris induló uralja, a második lágy melódiáit a scherzo, illetve az abban felcsendülő Bach-korálra írt variációk, majd egy fergeteges finale követi.
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2010. április 30. péntek 19:30
Olasz Kultúrintézet
Glinka: Ruszlán és Ludmilla - nyitány
Prokofjev: III. zongoraverseny
Berlioz: Fantasztikus szimfónia
Közreműködik: Roman Rabinovich - zongora
Vezényel: Yoav Talmi
A mai hangverseny első darabja a zenetörténet egyik legnépszerűbb nyitánya, egy szédületes száguldás hamisítatlan orosz érzelem- és dallamvilággal, ritmikai virtuozitással, ami egy zenekar technikai tudásának próbakövét jelenti. Akárcsak a szerző első operájában, itt is hibátlanul érvényesül az olasz mesterektől tanult dallamos énekszólam, a németektől elsajátított gondos kidolgozás és a francia nagyopera látványos pompája. A hangverseny második darabja szintén a szláv zene egyik klasszikusa. Prokofjev művészete az orosz népzenében gyökerezik, szerkesztésmódja, kifejezéstechnikája pedig a klasszikus korszakok újrafeldolgozása. A ma este felcsendülő zongoraverseny 1921-ben készült el, anyagát azonban több éven keresztül gyűjtötte a szerző: már 1911-ben feljegyezte azt a témát, amelyet az első tétel egyik epizódjában feldolgozott. A darabban sok pillanatban érezhetjük a barokk zene hatását, ugyanakkor a zongora Bartókhoz hasonlóan nem csak dallam-, hanem ütőhangszerként is bemutatkozik. A zongoraversenyt a fiatal izraeli zongoraművész, Roman Rabinovich, a 2008-as Arthur Rubinstein International Piano Master Competition nyertese adja elő. A hangverseny záró száma Berlioz Párizsban, 1830-ban bemutatott Fantasztikus szimfóniája. Nyilvánvalóan Beethoven Pastorale szimfóniájának hatására alkotta meg a maga – ugyancsak öttételes – programzenei képsorozatát. Míg azonban Beethovent a természet ihlette, addig Berlioz szimfóniájának keletkezésében egy sorsdöntő szerelem játszott szerepet. A művet nem az érzelmek, hanem inkább a parancsoló kényszer ösztönözte, hogy megszabaduljon a reménytelennek tűnő vágyakozás gyötrelmeitől. Zenében, sőt, tulajdonképpen egyetlen dallamban fejezte ki szenvedélyét és szenvedését. Ez az egyetlen dallam, a híres „idée fixe” az imádott nő alakját eleveníti meg különböző látomásokban. A szimfónia – valóban fantasztikus – történései köré Berlioz nem kevésbé bizarr keretet képzel: egy ifjú művész szerelmi bánatában öngyilkosságot követ el, az ópiumtól várt halál helyett azonban csak kábulatba esik. Ebben a kábulatban éli át szerelmének sejtelmes-tragikus történetét, az imádott nő lényének – illetve a hozzá kapcsolódó dallamnak – megannyi átalakulását. A szimfóniához Berlioz részletes programot adott, ez segíti hozzá a hallgatót, hogy az önmagukban is érdekesen megformált részletek között összefüggést találjon. Tételei: Álmok, szenvedélyek; Bál; Jelenet a mezőn; Menet a vesztőhelyre; Boszorkányszombat.
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
2010. május 30. vasárnap 19:30
Olasz Kultúrintézet
Lajtha László: III. szvit
Dvořak: Csellóverseny
Csajkovszkij: I. szimfónia
Közreműködik: Tatjana Vaszilijeva - cselló
Vezényel: Stephen D’Agostino
Lajtha László Bartók, Kodály és Dohnányi mellett a XX. század első felének kiemelkedő magyar zeneszerzője, népzenekutatója és zenepedagógusa. A kezdetektől egyformán kötődött a nyugathoz, a latinos kultúrához, főként Párizshoz, illetve a kelethez, vagyis Magyarországhoz, és különösen Erdélyhez. Számára azonban ez nem jelentett kettősséget, hiszen úgy vélekedett, hogy „magyarságunkkal a latinitáshoz kötődünk”. Némi büszkeséggel mondta: „Bartók /…/ engem valamilyen viszonylatban mindig latinnak nevezett.” „Furcsa sorsra jutottam. Magyarországon legtöbbször azt írják rólam, hogy muzsikám egyik fő jellege, hogy franciás, Franciaországban meg mindig magyar folklórt emlegetnek.” Ezt a kettősséget jól mutatja a Magyar Filharmóniai Társaság fennállásának 100. évfordulójára írt III. szvit, amely a zenekar minden hangszercsoportja számára változatos, virtuóz zenei anyaggal szolgál. Ezt követően Dvořák világhíressé vált, Amerikában írt gordonkaversenye csendül fel. Ihletője az emlékezés és a honvágy volt. A művet a Cseh vonósnégyes jeles tagjának, Hanus Wihannak ajánlotta. Az 1896-os londoni bemutatón a zeneszerző maga vezényelte a koncertet. A versenymű már külső formájában is eltér Dvořák többi koncertjétől: zenekara nagy létszámú, és a rézfúvósoknak mutatós szerepet juttat benne. Emelett a szólóhangszer funkciója is eltér a versenyművek hagyományos modorától: a gordonka csaknem kizárólag dallamhordozó szerepet játszik, lemondva minden látványos virtuozitásról. E puritán tartózkodás késztette a zeneszerzőt arra, hogy eltekintsen a hagyományos kadenciáktól. Mikor a darab kiadásra került, Wihan írt ugyan egy kadenciát a harmadik tételhez, Dvořák azonban kifejezetten megtiltotta, hogy ezzel a betoldással az ő eredeti koncepcióját megváltoztassák: „A finálé lassan elhalkulva fejeződik be, mint egy lehelet – az első és második tételre utaló reminiszcenciákkal, a szóló egészen pianisszimóig cseng ki –, majd felerősödve, a zenekar veszi át az utolsó ütemeket, és viharos hangon fejezi be. Ez volt az én elgondolásom és ebből nem engedhetek.”
Jegyek 3500, 2700, 2200 és 1500 Ft-os áron vásárolhatók a Jegy- és bérletvásárlás menüpontban található irodákban.
Események
Aktuális
